10. rész

Helló, kedves drága olvasóink :D Megérkezett az újabb rész :D Reméljük tetszeni fog. Ezúttal egy rész tőlem Lorától, wáááá ♥

Gyakran gondolkodom azon, vajon miért olyan bonyolult az emberi lét. Miért minden olyan nehéz, miért nem lehet egy csettintéssel elintézni mindent, hogy aztán minden a maga módja és rendje szerint folyjék tovább a medrében, akár egy lassan csordogáló patakocska. Miért nem lehetnek az emberi kapcsolatok is olyanok, mint egy nyugodt folyó, nem pedig egy hatalmas mély tó, melybe ha egy követ dobnak a teteje fodrozódik egy ideig, majd kisimul, de a kő ott marad lent a tó fenekén, akár egy örök elgördíthetetlen akadály. A nyugodt folyó viszont elgörgethetné azt a követ, elsodorhatná, összezúzhatná, elpusztíthatná, akár egy rossz tett utolsó emlékfoszlányát. Meg nem történtté tehetné. Miért nem lehetnek ilyenek a kapcsolatok a szúrós üvegszilánkok helyett, melyekkel csak megvágjuk magunkat, ha nem akarjuk összetörve a padlón hagyni, akár a kapcsolatainkat. Bonyolult…

Vasárnap, reggel 8 óra és valaki szüntelenül, megállás nélkül kopogtat azon a rohadt ajtón, amit egyik lusta dög sem tud kinyitni. Hát nem ezért tartom őket? Hogy kiszolgáljanak? Á nem, ehelyett mindkettő döglik és horkol, engem pedig nem hagynak aludni. Na majd adok én nekik.

Megragadtam egy díszpárnát és a hozzám közelebb lévő ágyban alvót bombáztam vele, miközben rákiabáltam, hogy pattanjon föl és küldje el a jó fenébe azt, aki ilyenkor zavarni mer. Morogva visszaszólt valamit kómás állapotban, majd az ajtóhoz botorkált és bunkón kiüvöltött, hogy mivanmár.

- Én csak.. – hallottam meg Oli hangját és torpedóként robbantam ki az ágyból.

Az ajtóhoz ugrottam, félrelökve onnan a nagypofájút, aki elterült a szőnyegen, majd morogva mászott vissza az ágyába. Én pedig vigyorogva, hulla fáradtan, fésületlen hajjal, smink nélkül és rövid pizsamában pózoltam Oli előtt.

- Mi az? Csak nem rájöttél, hogy nem tudsz nélkülem élni? Talán ha könyörögsz visszafogadlak. - mondtam bár, könyörgésre egyáltalán nem volt szükség, csak nem akarom elveszíteni fölötte a hatalmamat.

- Igazság szerint nem emiatt jöttem - mondta.

- Nem?! - fagyott le a vigyor az arcomról. - Akkor mi a francot akarsz itt vasárnap reggel 8kor?!

- A srácokkal lemegyünk a partra, és gondoltam jöhetne pár dögös csaj is, és rátok gondoltam.

- Mi az, hogy pár dögös csaj? És mi az, hogy ránk gondoltál?! - akadtam ki azonnal, mivel többes számban beszélt. - Itt vagyok én és még kire gondoltál?!

- Hát gondoltam a szobatársadat is meghívom - válaszolta.

- Ó igen, hát így állunk, szünetet kérsz, és aztán másnap beállítasz és közlöd velem, hogy dögös a szobatársam, pedig nem is?!! - kiabáltam rá.

- Kussolj már te picsa! Van, aki aludni szeretne - szólt ki a nagypofájú.

- Pofádat befogod, Clarke! - kiabáltam vissza.

- Most mi a franc bajod van, Nix? Mert el akarom hívni a barátnőmet és a szobatársát, hogy bulizzon velünk a parton?! - kérdezte értetlenül. - Ez olyan nagy gond?

- Nem! Az a baj, hogy amiatt a vöröske miatt dobtál! És még van képed előttem rámászni! - kiabáltam rá.

- Én nem dobtalak, csak szünetet kértem! És nem mászok rá! Steve-nek bejön és könyörgött, hogy intézzem el neki, hogy rámászhasson én meg mint jóbarát megteszem!

- Ez még rosszabb! És én csak azért kellek, hogy elvigyem a csajt, akire a haverod rá akar mászni?! Szemét vagy, Oliver!

- Nem, téged amúgy is el akartalak hívni, de ha már így alakult, akkor jöttök vagy sem? - kérdezte feszülten.

- Természetesen megyünk! Steve felszedi Kennát, te pedig rájöhetsz közben mennyire is hiányzom neked. Felöltözünk, várjatok lent a kocsiban. 10 percet kérünk - mondtam, majd rácsaptam az ajtót.

- Ébresztő lustaságok! - kiabáltam, de mikor egyikük sem mozdult odacsörtettem Kenna ágyához, megragadtam a takaróját, amibe eléggé beletekeredett és nagy lendülettel kirántottam alóla és róla, és ő a nagy lendület következtében legurult az ágyról. A kis vékonyka teste hangosan csattant a padlón, amitől egy kicsit elégedettség töltött el. Egy kis bosszú, mert rámásztál a pasimra.

- Mi van már? - nyögött, fáradtan fájdalmasan.

- Kelj fel Csipkerózsika, bulizni megyünk! - tapsikoltam, majd a nagypofájú ágyához siettem és nála is megpróbáltam egy hasonló hadműveletet végrehajtani, de amint a takarójához nyúltam akár egy támadó kobra a keze megragadta a csuklómat és megszorította.

- Ha lemered húzni a takarómat, szilánkosra töröm a csuklódat, Devine! - morogta félálomban.

- Csipkedjétek magatokat! Olyanok vagytok, mint a ráncos öregasszonyok, akik hátfájásra panaszkodva nem tudnak felkelni! Ha már itt tartunk az öregeknek a seggük is lóg és büdösek. Nem értem, hogy nem lesznek öngyilkosok az első ránc megjelenésekor. - gondolkodtam el. - De visszatérve a témához. Én meg a cuki, bájos, imádnivaló kisunoka vagyok, aki megmozgatja az öreg bepenészedett csontjaitokat.

- Én nem a ráncoktól lennék öngyilkos, hanem ha megtudnám, hogy te vagy az unokám - morgott Clarke.

- Ó, fogd be! És inkább keljetek már föl, lusta népség! - kiabáltam rájuk. - Gyerünk már!

Odacsörtettem Kennához felrántottam a földről, mert még mindig ott ült és a fürdőszobába tuszkoltam. Belöktem a zuhany alá ruhástul és a kora reggeli jéghideg vizet megnyitottam neki. Ő sikított, úgy tűnik egyből feléledt ettől és mikor már kapálódzni kezdett, hogy engedjem ki, akkor kegyelmeztem neki.

- Idióta! - morgott, miközben csurom vizesen végigcsörtetett a szobán.

- Óvatosan! Ne vizezz össze semmit! - förmedtem rá.

- Mégis hogyan ne, ha ruhástul belöktél a jéghideg zuhany alá? - kelt ki teljesen magából, ingerült lett és dühös, tetszett ez az új vöröske.

- Á hagyjuk! Kelj fel Clarke, különben neked házhoz hozom a hideg vizet - fenyegettem.

- Ezt inkább gondold át még egyszer, mert gondolom még a picike, szőke, picsa agyaddal is rájöttél, hogy kibelezlek és a beleidnél fogva akasztalak föl, ha egyáltalán meg mered próbálni - elég intenzíven tudott visszaszólni ahhoz képest, hogy álmos.

- Hát jó, te akartad - léptem az ágya végébe és megragadtam az egyik lábát és húzni kezdtem, de ő nem mozdult.

Rángattam jobbra-balra húztam téptem a lábát, félő volt, hogy kiszakítom, de nem mozdult. Ekkor láttam meg, hogy a kezeivel az ágy fejrészénél lévő rácsába kapaszkodik, ez az ami visszatartja.

- En-gedd-már-el - nyögtem szótagonként rántva egyet rajta.

- Befejezted? - kérdezte unottan, mikor egy pillanatra megálltam. - Vagy lábfétised van, és élvezed ha mások lábát fogdoshatod?

- Fúj - löktem el magamtól a lábát. - Ne nevettess, akkor sem a te büdös, gombás lábadat fogdosnám!

- Hát jó, akkor tessék, itt van a büdös lábam - nyomta fekve az arcomba, én pedig sikítva ugrottam odébb, köpködve, káromkodva. - Ha annyira akarod, akkor tessék nyugodtan szagolgathatod!

- Menj a francba! Kitudja milyen fertőzéseket szedtem most össze az undorító büdös lábadtól?! - kiabáltam rá, cifra káromkodások között.

- Hát ha a torkodban vagy a szádban nemi úton terjedő baktériumokat találnak az nem az én hibám. Meg a többi fertőzésed sem, tudod HIV, AIDS, tudod, amiket bizonyos úton szerezhetsz meg! - gúnyolódott és megint a nemi életemmel hozakodott elő.

- Mi van, más ütőkártyád nincs? Vagy csak ennyire érdekel, a nemi életem? Mert akkor szívesen bemutatlak pár kidobott pasimnak, akiken végigmentem. Esetleg a kiköpött, félig megrágott rágóm nem kell?

- Menj a francba, ribanc! Vagy elvonási tüneteid vannak, csak eddig bírod szex nélkül? Olyan gyakran és sok pasival csinálod, hogy ennyire zavar, és feltűnő, ha egy ideig senki nem… - jött megint ezzel a témával.

- Kussolj! - üvöltöttem rá. - Tudod mit? Nem is értem miért akartam egyáltalán, hogy velünk gyere! Kennával elbulizunk mi ketten, meg Oliékkal! Úgyis csak rontanád a levegőt. - mondtam, neki majd, mikor megláttam, hogy a vöröske nem készülődik őt is leüvöltöttem. - Te meg mire vársz, csipkedd magad! Öltözz hopp-hopp!

- Csini bikinit vegyél szivi, hátha elcsavarod valaki fejét, és ma áteshetsz a tűzkeresztségen - kacsintottam rá, mire az arca lángba borult.

- Én, én… - dadogott.

- Erről még később beszélhetünk, most sipirc öltözz! Keveset takaró bikinit vegyél föl!

- Hová megyünk? - kérdezte riadtan.

- Hát a partra, butus! - vigyorogtam. - Várj! Inkább ne! Majd én adok neked valami csinit! - mondtam, majd kotorászni kezdtem a szekrényemben, szinte dobáltam ki a bikiniket a szőnyegre.

- Nixie, én nem…

- Ez jó lesz! - lengettem a kezem között egy nagyon extrém darabot, amire Kenna vérvörös arccal és hatalmas szemekkel meredt. - Mi van? Nem tetszik?

- Ezek csak néhány darab pánt és egy minimális szövetdarab! Ez inkább többet mutat, mint takar! - viselkedett úgy, mint, aki most szabadult egy apácazárdából.

- Épp ez a lényeg, csajszi! Hidd el a pasik be lesznek indulva rád! - vigyorogtam.

- Én ezt fel nem veszem! - hárított és egy kisebb szócsata után és még több vita után mindhárman köznapi, mindent takaró bikinit viselve, lenge ruhákban léptünk ki a lány kollégium ajtaján. Végül a nagyszájú is rászánta magát, hogy velünk jöjjön, de egy tucatnyi könyvet hozott magával. Az idiótája.

A lányokkal mi Oli kocsijával mentünk, amit Logan vezetett és Oli az anyósülésről vidáman nevetgélve jópofizott a lányokkal, míg rólam szinte tudomást sem vett, pedig mindent megtettem, hogy észrevegyen.

Fél óra autókázás után a fiúk leparkoltak Sunshine Beach parkolójában és mindenki kitörő örömmel vágódott ki a kocsiból. A fiúk cipelték a cuccokat, a törülközőket, a hűtőtáskát, a strandlabdát és minden egyebet. Összesen 9en voltunk, mi 3an lányok, Oli és 4 edzőtársa, kidolgozott, csupasz felsőtesttel, dagadozó izmokkal, felnyírt selymes hajjal és izmos hátsóval. Egyszerűen maga a paradicsom! És ezeket a kanos fiúkákat ki tudom használni és féltékennyé tenni Olit, hogy visszacsábítsam magamhoz! Tökéletes.

A fiúk egy kupacba ledobtak minden holmit, szinte letépték magukról a pólóikat, a többi kacatra hajítva, lerúgva papucsaikat és megindultak a víz felé. Olyanok voltak akár egy törtető elefántcsorda, szexi kigyúrt elefántokkal, akik amint vizet látnak, bekattannak és versenyeznek ki érjen oda először. Ledobtam a pólómat és a miniszoknyámat magamon hagyva beszaladtam a vízbe. Hideg volt, de a fiúk már búvárkodtak a csillogó, habzó hullámokban. Úgyhogy én csak álltam és próbáltam provokatív beállásokba helyezkedni, hogy ingereljem Olit, amiért a barátai előtt mutogatom magam. Nem vagyok ribanc, soha nem is voltam, csupán szeretem a forró szenvedélyes éjszakákat egy pasi karjában eltölteni, a nevét kiabálni az éjszakába, mikor szenvedélyünk a csúcsra hág, és nem szégyellem a vonásaimat, amivel a természet megáldott.

A víz baromira hideg volt mégis otthon éreztem magam benne, annyira jó érzés volt ugrálni benne vagy éppen sikoltozva odébbtipegni, mikor a fiúk hideg fröcskölésekkel bombáztak. Mégis, mintha egyé váltam volna vele. És még hülyének tartottam Olit, amiért mindig csak a vízről papol nekem, már értem miért. A víz maga az élet, az anyatermészet, a szépség és a megtestesült csoda, mely nélkül élet sem lenne.

- Skacok, én hozom a labdát, játsszunk egy meccset - mondta, de észrevettem, hogy egyértelműen a két parton sütkérező lányt stíröli, akik nem jöttek be a vízbe utánunk.

Oli kirohant a vízből én pedig utána siettem. Természetesen nem tévedtem a lányok fölött állt meg és az sem kerülte el a figyelmemet, hogy szemügyre vette, hogyan áll a bikini a fenekükön. Szemét pasi! Legalább ne előttem csinálná!

- Mi az csajok? Nem jöttök be? Isteni a víz - rázta meg a víztől csillogó haját, nedves cseppeket hagyva maga után.

- Nem, én tanulok - válaszolt a barna anélkül, hogy felnézett volna. - Két hetet lógtam, muszáj pótolnom, mert az a banya holnap tuti meg akar szívatni.

- Én pedig segítek neki, meg én is tanulok, mert hát tudjátok az újakat általában kikezdik a tanárok is - magyarázott össze vissza.

- Hát, ti tudjátok - vonta meg a vállát, majd a távolba meredt és vadul integetni kezdett. - Hé, hello tesó! - futott előre és egy fiúval öklözött. Ismerős volt, gyakran láttam, de hirtelen nem jutott eszembe a neve.

- Benett? Ez meg mi a francot keres itt? - kapta fel a fejét Terra. Tényleg! Benett a neve, a cuki tegnapi srác, akit egyszer meg fogok húzni az is biztos.

- Nézzétek csak ki van itt! - jött vissza Oli, de a sráccal. - Ő Benett, őt még nem ismered, ő Kenna, új lány, Kenna ő Benett, jó haverom és mellesleg a szomszédom, akit ha még sokat fejlődik, talán elverhet kosárlabdában.

- Szia - köszönt Kenna.

- Hello szivi - mutatkozott be Benett is a maga humorával, mire a lány szokásához híven lesütötte a szemét és próbált észrevétlen maradni, miközben az arca vörös színbe borult. - Ó, héhé, na kit látok itt. Csak nem az én Gyöngyvirágom sütkérezik itt? - kiáltott föl, majd lepacsizott a lánnyal, aki kicsit dacosan nézett rá a megszólítás miatt. - Hé, ti ketten, itt egy légtérben és nincs veszekedés? Azt hittem ki nem állhatjátok egymást. Még csak egy kis kiabálás sincs?

- Ha akarod, én kiabálhatok neked - húzódtam közelebb hozzá és az ujjammal végigsimítottam a felsőtestén egészen a nadrágjáig, amíg megragadta a kezemet. - Szívesen kiabálom a neved egy bizonyos dolog közben, ha érted mire gondolok, szűz kisfiúcska. - incselkedtem vele, mire Olitól érkezett egy dühös pillantás, de többre nem méltatott.

- Kösz, Nixie, de inkább olyat keress, aki vevő is rád, mert én nem nagyon, főleg, hogy a haverom csaja vagy - próbált elhátrálni tőlem.

- Ó nem! - nevettem rá. - Mi már nem járunk! Csak haverkodunk! Épp ezért gondoltam, hogy te talán milyen jó is lennél az új pasimnak, nem gondolod? Kezdhetnénk egy kis hancúrozással - kacsintottam rá, és oldalról láttam, hogy a körülöttünk lévők Oli és a két lány meredten bámulnak engem.

Aztán egy pillanatra elterelődött rólam a figyelem, ami nagyon is nem tetszett. Két srác, azt hiszem Steve és Kyle odarohantak hozzánk. Berontottak a lányok közé, felkapták őket és megiramodva a víz felé rohantak velük. Ők sikítoztak, a fiúk röhögtek én meg kárörvendtem, hogy megfürdetik őket egy kicsit. Aztán nagy csobbanás és zutty. Mintha Oli és Benett agya elszállt volna, odarohantak a fiúkhoz és először Olihúzott be egyet Stevenek majd Benett a másik srácnak, mintha valami megszállta volna őket. És csak kiabáltak és kiabáltak és püfölték a fiúkat. Féltékeny lettem, amiért azért nekik támadt, mert a két lányt csupán bedobták a vízbe.

- Hagyjátok abba - ugrottam közéjük. - Nem történt semmi! - mondtam, de ezt egy sikoly megvétózta.

A fiúk pont azon a részen dobták be a lányokat, ahol a merészebb fiúk a magasabb részekről be tudnak ugrani a mélyebb vízbe a levegőben szaltózva, kiabálva, bohóckodva. Ez nem is lett volna nagy baj, ha a lányok tapasztalt, hivatásos úszok, de nem voltak azok. Kenna sikoltozott, miközben nagy csapkodás hallatszott.

- Segítség - hallatszott ki két csapkodás között.- Nem tudok úszni! - kiabálta, mire Oli azonnal ellökte magától Stevet és gondolkodás nélkül, a vízbe vetette magát.

Kecses volt és tökéletesen suhant a levegőben. Féltékenység fogott el, és egy pillanatra azt kívántam bár engem dobtak volna be és játszhatnám el, hogy nem tudok úszni. Oli a lány mellett landolt és megragadta a derekánál. Kenna a nyakába csimpaszkodott és teljes egészében hozzápréselte a vizes testét, amit Oli látszólag nagyon nem bánt. Benett látva ezt elkiáltotta magát;

- Megyek érted Gyöngyvirág! - kiabálta bohóckodva majd egy bombát ugorva a lány mellé ugrott lefröcskölve őt, ami hamar átment vízháborúba és csak fröcskölték és fröcskölték egymást, miközben Oli a part felé úszott a rémült lánnyal.

Szinte felforrt az agyvizem, féltékenységi roham tört rám és egyszerűen szét akartam tépni Olit, Kennát és mindenki mást a közelben. Gyilkolni akartam. Kivégezni mindenkit!

Még az sem töltött el elégedettséggel, mikor hatalmas hullámok érkeztek a nyílt óceán felől, azzal a szándékkal, hogy letaroljanak mindenkit. Nem is nevettem mikor a lány arcába csapódtak, dobálták őt, és valószínűleg el is nyelték volna, ha Oli nem fogja biztosan. Mindenki kimenekült a vízből, még a vidáman bohóckodó Benették is, akkora hullámokat generált valami. Talán egy nagy óceánjáró suhanhatott el errefelé, vagy valami más oka lehetett. És mindenki hirtelen szegény kis Kenna körül kezdett ugrálni.

Nem akartam leégetni magamat mindenki előtt egy hülye féltékenységi rohammal így inkább odébb mentem a kis csapattól, egy takart helyre, ahol nem nagyon látta senki mit csinálok. A szoknyám alá nyúltam és lehúztam a bugyimat, majd a kezembe gyömöszölve a hátam mögé rejtve visszasettenkedtem és letámadtam Benettet.

- Benett - simítottam végig a csupasz mellkasát. - Van számodra valamim - suttogtam a fülébe, de úgy, hogy a nem messze álló fiúk is hallják, majd a nadrágján lévő zsebbe gyűrtem a bugyimat és cinkosul rákacsintottam. - Ott arrébb láttam egy jól takart helyet - mutattam az egyik irányba. - Ott várlak - mondtam, majd távoztam.

Ő ebből az egészből semmit nem értett, egészen addig, míg bele nem nyúlt a zsebébe. Az arca átment vörösbe, ahogy kiemelte onnan a parányi anyagot. Az én apró fekete tangámat tartotta a kezében. A fiúk mind köré gyűltek és vihogtak, Kenna zavartan elfordult és lesütötte a szemeit, míg Terra dühösen meredt rám Olival együtt. Én csak kacéran intettem nekik.

Gyakran gondolkodom azon, vajon miért olyan bonyolult az emberi lét. Miért minden olyan nehéz, miért nem lehet egy csettintéssel elintézni mindent, hogy aztán minden a maga módja és rendje szerint folyjék tovább a medrében, akár egy lassan csordogáló patakocska. Miért nem lehetnek az emberi kapcsolatok is olyanok, mint egy nyugodt folyó, nem pedig egy hatalmas mély tó, melybe ha egy követ dobnak a teteje fodrozódik egy ideig, majd kisimul, de a kő ott marad lent a tó fenekén, akár egy örök elgördíthetetlen akadály.

De aztán mindig meglelem a választ. Azért kell szenvednünk az életben, hogy értékelni tudjuk a jót, ami ha eljön megragadjuk, és többé nem eresztjük, mert szükségünk van rá. Azért kell szenvednünk, mert ha nem szenvedünk, nem tudunk szeretni sem. Ami néha rossz lenne, de kínzóan keserves. Az emberi kapcsolatok olyanok , akár az üveg, néha jobb összetörve hagyni, ahelyett, hogy újból megsebezzük magunkat. És hiába ragasztjuk össze a darabokat a világ legerősebb darabjával, a törés ugyanúgy látszódni fog, örökké. De ha nem csak a felszínt nézzük, hihetetlen mennyire gyönyörű lehet az az üvegváza, ha egy új szebb jövő reményében közösen ragasztjuk össze a darabjait. De ez a váza, ez az üvegdarab nem fog ujjáépülni, mert kettőnk közös szerelme kellene hozzá, de itt csak egy szerető szív van.

Fú remélem nem lett túl perverz, mocskos nyelvezetű vagy bármi ami már csak megszokott a Nixis részekben :D komiknak örülnénk puszika

Cup-cup♥