Sziasztok!:) Megérkezett az újabb rész, egy újabb lány, egy újabb történet. Előre szólok, nem minden az aminek látszik, ne ítéljetek azelőtt mielőtt megismernétek őt, mert lehet, hogy az első róla szóló részből nem derül ki semmi az ő múltjából. Wááá, és most jön;
De előtte még: Nagyon Boldog Szülinapot Szilvi!!!! Szeretünk!!
De előtte még: Nagyon Boldog Szülinapot Szilvi!!!! Szeretünk!!
A társadalom megváltoztathat. Formázhat, kedvére mázolhat,
gyúrhat, faraghat egészen addig, amíg a saját képére nem formál, amíg már semmi
nem marad belőled. Előítéletek. Ezek formálják a mai társadalmi rétegeket. Ha
nem vagy gazdag, szép, híres vagy sikeres, akkor senki nem vagy. Csak egy
gyönge fűszál a mezőn, amit a szél kedvére téphet, szaggathat, egy apró kavics
a folyómederben, ami képtelen ellenállni a sodrásnak, és a víz nem áll meg.
Mossa, koptatja, tovalökdösi, más élethelyzetbe kényszeríti, saját tudta vagy
akarata nélkül.
Ez a mai társadalom. Szabályoz, kontrollál, irányít, befolyásol, nem hagy
szabad választást. Saját kedvére formál, alakít, mígnem saját képére formál és
csak egy elveszett szürke árny vagy a tömegben. Egy bábja régi énednek, akin a
valóság, a társadalom úthengere keresztülhajtott. A folyamatos megfelelni
vágyás, a tökéletességre való törekvés, mások eltiprása saját érdekünkben. Nem
számít kin kell keresztülgázolni. A lényeg, hogy elérjük, amit magunk elé
helyeztünk kitűzött célként.
Ítélkezünk és egy romlott világot alakítunk magunk köré. Tudatosan
és tudatlanul változtatunk. Megmásítunk dolgokat, leromboljuk azt ami
különlegessé tenné, hogy olyan felszínességet kapjunk, mint amilyen mindenki
más. Nem számítanak az akadályok, az eléd gördülő buktatók, csak a célt nézed
és nem törődsz azzal, hány emberen gázolsz keresztül az eléréséért.
Azt mondják az ember tanul a saját hibáiból. Hogy egy
elhamarkodott, elrontott tévedésből csak okulni tud, megtanulja a leckét, hogy
legközelebb ne kövesse el ugyanazt a hibát. De mi van akkor, ha az elhibázott
dolgokban nem találjuk az értelmet? Vagy ha lelkünk mélyén megbúvó vágyaink
törnek elő tetteink tükrében?
Hogyan cselekedhetnél helyesen, ha azt sem tudod mi számít helyesnek vagy
helytelennek ebben a romlott világban? Ki dönti el mi a jó s mi a rossz? Ki
ítélkezhet felettünk, hogy meghatározzon minket, bennünket, a halandó világ
embereit?
S hogyan okulnék tetteimből, ha az utána vont következményekből
nem tanulom meg tettem miért volt rossz. S miért ne ismételném meg, ha dermedt
lelkem mélyén tiszta szívből vágytam rá, hogy megtegyem? Ki állítana meg benne,
ha én meg akarom tenni? Főleg most, hogy tettem olyan büntetéssel járt, ahol az
ítélkező kezek már nem érhetnek utol.
New York, álmaim városa, vágyaim megtestesülése, bűnbe esésem és
helytelen tetteim lakatlan szigete. Szülővárosom, mit otthonomnak vallok, hol
megszülettem, s először felsírtam. Melynek nyüzsgő utcáit róttam, a
felhőkarcolók lábainál buliztam, s a város szimbólumaként ácsorgó szobor
fáklyájában részegen fetrengtem. Ahol felnőttem, s ahonnan száműztek egy hiba
miatt.
Milliárdos szülők egyetlen gyermeke vagyok, a szemük fénye, ki
mindent örököl majd, habár nem vagyok tulajdon vérük. A nevelőapám a híres
vállalat, a Devine’s Company tulajdonosa, Grayson Devine. A nevelőanyám Barbara
Devine, egy divatcég igazgatója és elnöke, valamint a tulajdoni jog is az ő
kezében van. Bár a nyilvánosság előtt tulajdon gyermekük, saját vérük vagyok.
És itt vagyok én, Nixie Devine, az örökbe fogadott gyermek, a
tipikus milliárdos csemete, apuci és anyuci szeme fénye. A tanulás nem az
erősségem, de minek? Úgyis milliárdokat fogok örökölni amiből nem csak én, de
még a dédunokáim is gondtalan boldog életet élnek majd, valamint én fogom
átvenni anyám sikeres cégét, úgyis egy divat diktátor vagyok már most. A suli
legnépszerűbb csaja, a lány akire mindenki hasonlítani akar, a gyönyörű szőke
bombázó, a szurkoló csapat kapitánya, aki az iskola leghelyesebb és legmenőbb
pasijával jár. Legalábbis sikerül megint elnyernem ezt a címet, mivel nemrég
minden megváltozott.
Apuci pici hercegnője voltam mindig is, de apuci kicsit kiakadt a
hercegnőjére, mikor a vártnál sokkal korábban jött haza és olyat látott, amit
nem kellett volna. Apuci eddig érintetlennek hitt hercegnője éppen
akrobatikázott az ágyban az ő hercegével. Az ő egyetlen virágszála a szeme
előtt szeretkezett, az apám számára eddig soha nem látott fiúval.
Ez számít akkora hibának? Hiszen védekeztünk, lehet, hogy szőke
vagyok, de nem vagyok ostoba! Most mondja meg valaki, miért baj az, ha majdnem
17 évesen lefekszem valakivel? És ez miért számít ekkora bűnnek anyámék
szemében? A középkorban már 14 évesen házasodtak, én meg nem feküdhetek össze
16 és háromnegyed évesen azzal, akivel akarok? Hát milyen világban élünk?
Kis híján tragédiába fulladt minden. Az általában higgadt, kissé
idősödő apám teljesen elvesztette az eszét, szegény fiút, akinek nem emlékszem
tisztán a nevére, talán Jeremy, vagy Joshua lehetett, majdnem kivágta az
ablakon, de szerencsére sértetlenül megúszta, fogjuk rá.
Az volt az első alkalom, hogy az apám kezet emelt rám, majd olyan
dolgokat vágott a fejemhez, amik egy életre a lelkembe vésődtek, bár legbelül
tudtam, hogy nem igazak az ő szájából hallani végzetes volt. Aztán, mikor
anyámmal közös megegyezésre jutva eldöntötték, hogy a New York-i életvitel a
hibás ezért és elküldtek egy több száz kilométerre fekvő Nyugat-Virginiai
kisvárosba, elkerülhetetlen volt, hogy apám szavai be ne bizonyosodjanak.
Ha csinos vagy, fiatal és népszerű, a társadalom megbélyegez.
Elítél, annak titulál, ami igazából nem vagy és ha már a külvilág úgyis azt
hiszi rólad, mi akadályozna meg abban, hogy azzá ne válj, amit rólad állítanak.
Ezzel megmásítják az életedet, egy hiba miatt elítélnek és te örökre abban a
mókuskerékben ragadsz, ami újra és újra elég görgeti az akadályokat, amiket már
nem tudsz kikerülni, átugrani vagy figyelmen kívül hagyni, mert akkor
eltaposnak.
Charleston-ba küldtek az első távolsági busszal. Egy undorító
mocskos busszal és arra köteleztek, hogy beköltözzek az iskola undorító
kollégiumába, ahol ki tudja előttem milyen helyekről jövő emberek lakhattak.
Még a gondolattól is borsódzott a hátam, mikor először beléptem a számomra
kijelölt szobába. Egyedül voltam, nem volt szobatársam, de talán ez így volt a
legjobb, nem kellett osztoznom ezen a szemétdombon. Jó, hogy a környéken van
egy egész jó takarító szolgálat, akik teljesen baktériummentésítették a szobát.
Az ágyneműt elégettem a kollégium kertjében és vettem helyette tiszta
ágyneműket, a megfelelő színben és anyagból. Sikerül túlélnem, a mocskos
Charlestoni közemberek világát.
Apu zárolta a hitelkártyámat és helyette pár havonta küldött pénzt
vagy személyesen adta oda, mikor hazalátogattam néha. Utáltam ott lenni mégis
ritkán mentem haza, az út több órányi volt és én meg utáltam azokat a mocskos
buszokat. Meg különben is, találtam jobb elfoglaltságot.
Hamar az iskola királynőjévé váltam. Bekerültem a
szurkolócsapatba, kitúrtam a vezető szurkolót a helyéről és én lettem a
csapatkapitány, szépségemmel meghódítottam mindenkit, kavartam a helyes
fiúkkal, néhányukkal komolyabb kapcsolatom is volt, ami általában a fiú
hálószobájáig tartott, utána közös megegyezés alapján elváltunk, majd mikor
megszereztem magamnak a suli leghelyesebb, legnépszerűbb, legszexibb pasiját,
már mindenki az én kegyeimet leste.
Ismét a New Yorki csajszivá váltam, a lánnyá, akire mindenki
hasonlítani akart, akire mindenki irigykedett, akit csodáltak, titkon utáltak,
de mégis ő akart lenni mindenki. És én dicsfényben úszva élveztem, ahogy
mindenki megbámult, mikor végigvonultam a folyosón.
Ez ma sem volt másképp. Az egész iskola elnémult, mikor besétáltam
az iskola kapuin, a tömeg valósággal kettéoszlott előttem, utat engedve nekem.
Senki nem szólalt meg, de mikor elmentem mellettük hallottam, hogy a
rövidnadrágomat dicsérik, vagy talán az alatta húzódó feszes bőrfelületet? A
cipőmről is hallottam, hogy milyen jól néz ki, hát nézzétek csak nektek úgyse
lesz soha ilyenetek, személyre szabott, egyedi tervezésű, egyenesen Milánóból
érkezett nekem. Néhány stréber valósággal matek példákkal kezdett dobálózni,
hogy ki nyithassa ki nekem az ajtót, majd a focicsapat bal hátvédje
keresztülgázolt rajtuk és ajtót nyitott előttem.
Apuci azt hiszi, hogy én most ezt büntetésnek fogom fel, amiért
egy teljesen idegen városban vagyok, idegen emberek között, egyedül,
magányosan, egy vallásos iskolában, szerencsére most az egyszer elnézett
valamit és nem a szomszédos Áve Máriát éneklők iskolájába dugott be.
Ahogy végiglejtettem a folyosón, mindenki felém fordult, csak két szempár
meredt másféle. Bosszantott, eldöntöttem, hogy porig alázom őket, de aztán
rájöttem, hogy ő nem más, mint Oliver Handrix a suli sztár vízilabda játékosa,
aki nem mellesleg a jelenlegi pasim, már 2 hónapja. Valami vörös fruskával
bájcsevegett. Egyszerűen irritált.
- Olííí! - kiabáltam rá, majd odarohantam. - Szívem, ő már
foglalt, keress magadnak valami szingli pasit – förmedtem rá a lányra, aki
lányos zavarában, azonnal odébbállt.
- A folyosó végén balra! - kiáltott utána Oliver. - Ezt most miért
kellett?! - förmedt rám.
- Hogy miért kellett?! Te nem láttad, hogy nézett rád? A kis
fruskának meg kell tanulni hol a helye. - válaszoltam. - Legközelebb nem leszek
ilyen elnéző vele, ha meglátom a közeledben.
- Elegem van! Most már abba is beleszólsz kivel beszélhetek és
kivel nem?! - tette fel a költői kérdést idegesen - Elegem van a féltékenységi
rohamaidból! Végeztem!
- Te most szakítasz velem? - horkantam föl.
- Jól hallottad! - flegmázott, majd elfordult és elsétált.
- Oliver! - kiabáltam utána. - Oliver Handrix, azonnal gyere
vissza - kiabáltam utána, az egész iskola szeme láttára, de ő nem jött vissza,
még csak hátra sem nézett többé.
Idegesen trappoltam utána, nem érdekelt, hogy a bámészkodók ebből
milyen szaftos pletykákat fognak kreálni, csak ő érdekelt, mert ő volt az első
olyan fiú, akit tényleg szerettem, vagy valami olyat éreztem iránta, hogy nem
csak egy menetre kellett. Nálam ez már nagyon is sokat jelentett.
Sejtetem hová megy, mindig elbújt az ő rejtekhelyére ha egyedül
akart lenni. Pár perc múlva becsöngetnek az első órára, de nem zavart, nem
mintha időben bementem volna, vagy egyáltalán bementem volna. Apu nagy
összeggel támogatja az iskolát, így semmi bajom nem származhat belőle, max
szerzek hamis igazolást az orvostól, hogy rosszul lettem, vagy hamisítom anyám
aláírását. Nem nagy ügy.
- Oli - szóltam utána, mikor beértem őt. - Beszéljük ezt meg!
- Nixie, egyedül akarok most lenni! Kérlek, hagyj békén! - mondta
nagyot sóhajtva.
- Ne csináld ezt baby, tudod, hogy utálom, ha veszekedünk! -
lépkedtem hozzá közelebb és hátulról átkaroltam a vállát.
- Komolyan mondom, hagyj békén! Nem akarlak megbántani, úgyhogy
addig menj amíg szépen mondom! - förmedt rám, anélkül, hogy rám nézett volna.
- Amiatt a lány miatt van minden igaz? A kis vöröske miatt, ugye?
- támadtam azonnal.
- Már megint kezded! Neki semmi köze hozzá, hozzánk! - kapta fel a
vizet. - Csak elkísértem őt, mert új és nem tudja mi hol van. Ennyi az egész,
de te odacsörtettél és szegényt szinte elküldted a fenébe!
- Jajj Oli, nem tudtam! Most ezért vagy kiakadva?! Nem lehet
mindenki tökéletesen tájékozott! - válaszoltam.
- Akkor talán kérdezned kellett volna, mielőtt ráförmedsz! -
kiabált.
- Miért érdekel téged ennyire? Miért véded őt?! Én vagyok a
barátnőd, nem ő?! Vagy talán amint beszambázott a képbe engem kidobsz?! -
kiabáltam.
- Neki semmi köze ahhoz, hogy kidoblak! Végeztem Nixie, nem bírlak
tovább elviselni! - üvöltötte. - Elegem van a folytonos féltékenységi
rohamaidból, az alaptalan gyanúsítgatásokból, mikor én semmi rosszat nem
csinálok! Már barátkoznom sem szabad?! Végeztem veled! Köztünk vége!
- Igazad van! Jobb lenne szünetet tartani! - válaszoltam. -
Mindketten megnyugodnánk egy kicsit.
- Nem szünetre van szükségem, mert semmi nem változna! Szakítok
veled, Nixie! - kiabálta.
- Te nem szakíthatsz velem! - akadtam ki.
- Dehogynem, pont most tettem meg! - vágta rá, majd otthagyott és
elsétált, de ezúttal nem mentem utána.
Ez az egész amiatt a vöröske miatt van! Ezért még megfizetsz
drágám! Alaposan megbánod, hogy kikezdtél az iskola királynőjének pasijával,
tomboltam. Bebizonyítom neked is Oli, hogy hiba volt őt választani helyettem,
bebizonyítom mindenkinek mekkora szerencsétlenség az a kis drága!
Csörtetve vonultam végig a kollégium folyosóin, vad lépteimtől
zengtek a padlók és remegtek a falak. Úgy fújtattam akár egy felajzott
vadbivaly, legszívesebben az első utamba kerülő dolgot, nem számít, hogy ember
vagy tárgy, széttéptem volna. A lépcsők recsegtek, ropogtak a lábam alatt,
mikor szinte elefántcsordaként caplattam fel rajtuk. A tanítás már elkezdődött,
így meglepődtem, mikor az emeletről hangokat hallottam. Ki merészel lógni az
órákról, és zavarni az önmarcangolásomat, amikor egyedül akarok lenni. Most
jólesett volna egy kis ecstasy vagy egy kis kokó, hogy eloszlassa a fejem
fölött összegyűlt sötét fellegeket és ellazítson, vagy egy jótékony
lerészegedés vagy egy jó kis szeretkezés egy alig 2 perce ismert sráccal, vagy
akár egy ismerttel, bárkivel. Le kellett vezetnem valahogy a feszültséget.
Szó szerint ledermedtem, mikor a szobám előtt megláttam egy nagy,
fekete bőröndöt. Ez két dolgot jelentett. Két szörnyű dolgot és nem tudtam
eldönteni melyik a rosszabb.
1. Valakit beraktak mellém, és osztoznom kell vele ezen a
szemétdombon.
2. Rémes ízlése van, ha ilyen fekete bőröndje van és nem pink!
Úgy voltam vele, hogy most egyikkel sincs időm foglalkozni, csak
le akartam vágni azt a förmedvény bőröndöt a lépcsőn és jó messzire eltüntetni
a közelemből. Már ragadtam volna meg, hogy melegebb égtájra száműzzem, mikor az
ajtóban felbukkant egy nagy lángcsóva. Ami a lány haja volt tulajdonképpen. A
pumpa most már tényleg a maximumra szökött fel bennem és szinte lángoltam a
dühtől. Nem elég, hogy a pasim csúnyán kidob, nem elég, hogy lesz egy rossz
ízlésű szobatársam és pont neki kell lennie, ennek a vörös fruskának, aki miatt
Oli dobott?! Ilyen nem létezik! Ilyen nincs! A fejem szinte lángolt, mikor
meglepődve hátrébb lépett, hogy beengedjen én pedig fújtatva rontottam be a
szobába. Fokozódott a dolog, mivel nem egyedül volt. A szívem megállással
fenyegetett, mikor megláttam az ősellenségemet a szoba közepén, nagy vigyorral
az álnok pofáján. Ugye ő nem jön ide mellém, mert vagy őt ölöm meg vagy
magamat!
- Te meg... - sziszegtem. - Mi a franc?! Te meg mi a jó büdös
fenét csinálsz itt?
- Szia - mosolygott bájosan. - Kenna vagyok, és én leszek a
szobatársad - nyújtott kezet, amit nekem eszem ágában sem állt elfogadni.
- Nixie - köptem oda neki. - Vezető szurkolólány, a diáktanács
elnöke, jövőbeli diákigazgató jelölt és a suli sztárjátékosa, Oliver Hendrix
barátnője! - vigyorogtam rá, mire kicsit elkomorult. - És mivel láttam, hogyan
bámultad őt csak szólok, hogy ő már foglalt! Keress magadnak mást szivi! Tudok
mutatni neked pár kevésbé kretén strébert ha szeretnéd. Ők a neked valók. Oli
túl nagy falat neked! De nyugi, nincs harag, amiért egyáltalán azt hitted
érdeklődik irántad!
A lány arcáról szinte lefagyott a mosoly és inkább elhátrált.
Bezzeg a nagypofájú természetesen nem állhatta meg, hogy bele ne szóljon, ő nem
tudott kussban maradni. Várt egy pillanatot, majd megszólalt, mintha csak
kérdezné:
- Én úgy tudtam, csak volt barátnője. Ma kidobott, nem? - pofázott
bele. - Méghozzá a fél iskola füle hallatára. Csúnya lehetett.
- Hát nem! - emeltem fel a hangomat. - Felháborító, hogy ilyen
alattomos pletykák terjengnek rólunk a hátam mögött. Minden a legnagyobb
rendben köztünk! És különben is, neked semmi közöd hozzá, Clarke!
- Ó tényleg? - játszotta meg a meglepettet Terra. - Hihetetlen,
hogy képes téged elviselni! - hüledezett. - Nem is értem. Pedig ahhoz tehetség
kell, hogy melletted ne akarjon öngyilkos lenni. Bár gondolom az ágyban
nyújtott tehetséged miatt van veled, elég sok tapasztalatod van, az biztos!
Ahhoz legalább értesz Devine, ha máshoz nem is.
- Oli szeret engem és nem csak amiatt vagyunk együtt. - vágtam rá.
- Bár ha amiatt lenne, én legalább kellek valakinek, nem úgy mint te! -
fintorogtam. - Kinek lenne gusztusa megdugni téged?! Szánalom!
- De rajtam legalább nem ment keresztül a fél iskola, mert nem
rakom szét a lábamat mindenféle jöttmentnek. - válaszolta Terra beindulva. -
Lehet Oli túl sok klóros vizet nyelt, amiért képes volt egyáltalán hozzád érni.
Ki tudja, milyen betegségeket szedhet össze tőled! Én még bottal sem
piszkálnálak meg!
Kenna csak kapkodta a fejét jobbra-balra, és hallgatta a
durvábbnál durvább odaszólásokat és nem értette miért csinálják ezt. Ő nem volt
hozzászokva ehhez a beszédhez.
- Most már elegem van belőled, Clarke! Fogd be végre azt a kikúrt
nagy pofádat! - kiabáltam rá. - Nem tehetek róla, hogy senkinek nincs hozzád
gusztusa, úgyhogy ne rajtam éld ki a szexualitás iránti vágy miatt
felgyülemlett feszültségedet! - üvöltöttem. - Nem tehetek róla, hogy engem meg
akarnak kapni, téged meg nem!
Terra éppen nyitotta volna ki a száját, hogy visszaugasson neki,
hogy elküldje a kurva anyjába, mikor a telefonja megszólalt, ő pedig cifra
káromkodások között közölte, hogy ezt máskor rendezzük le, majd távozott. A
folyosón is visszhangzottak a szitkok, amik elhagyták a száját, ahogy a
telefonba üvöltött. Nagy vigyorral fordultam a vöröske felé, aki csendben
meghúzta magát a tőlem legtávolabbi ágyon.
- Nos, van valami mondanivalód? - kérdeztem mire, sokkos
állapotban, némán megrázta a fejét, én pedig elégedettem mosolyogtam. - Helyes!
És nagy tapsot Nixie Devinnek :DD Ez volt ő :D És végre kiélhettem a vágyaimat és legalább írásban elküldhettem egy ilyen lányt a fenébe :DD Wááá, komiknak örülnénk :DD
Lora!!!! Fanni!!!! Sziasztok :DD
VálaszTörlésKöszönöm szépen!!!!!!!!!!!!!!!!!! Én is szeretlek titeket!!!!! ♥♥♥
Először csak lestem, hogy 4. fejezet, valami nem stimmel, szóval visszacammogtam az időben és rájöttem, hogy fent van a 3. is, amit még nem olvastam. A másodiknál hagytam egy büszke komit, hogy végre volt időm elolvasni, vicces volt a rádöbbenés. xD Na mindegy! Most már tényleg mindet olvastam :D
Azt már nem is kell mondanom, hogy imádtam, úgyis tudjátok :D
Terra és Nixie veszekedése nagyon durva, jól odaszólogattak egymásnak, de nagyon tetszett :D Én is leugatnám néha így egyesek fejét, de... :DD Egyszer meg kéne tenni, úgy tűnt, jó érzés :DD Lora majd tanulok tőled pár beszólást, arra az estere, ha szükség lenne rá :D Olivert bírom, érdekes karakternek tűnik.
Várom a folytatást! :)
Puszi ♥♥
Szilviii!!!!!♥
TörlésJujj mi is téged!!!!:$ Ez a rész most csak neked íródott (meg amúgy is, de így olyan jól hangzik: Szülinapi ajándék! :D)... najó! kiszórakoztam magam!!
Szóval éppen csak erre jártam - tényleg merő véletlenségből jöttem fel ide - és megláttam, hogy valaki írt komit... mikor elolvastam, hogy te vagy rögtön vigyorognom kellett.:) Rég hallottunk felőled (persze minden egyes részed elolvastam a blogodon, amiket eddig írtál, de ezen kívül én rég hallottam felőled... na érted, nem? :DD) és olyan jó volt látni, hogy elolvastad az új blogunk részeit.
Hát a harmadik rész elég gyorsan jött a második után, de én ezt már csak akkor vettem észre mikor kiraktam... úgyhogy utána meg már nem akartam leszedni.:)
Hát mivel ezt a részt csak és kizárólag Lora írta, így biztos voltam benne, hogy lesznek benne cenzúrázatlan részek, de neki ilyen a stílusa... Nem csalódtam benne, de szerintem te sem.:) Hát azért én nem tudlak elképzelni téged így veszekedni, de ki tudja... Bár nagyon meglepődnék és sztem meg is ijednék, ha ilyen választékosan tudnál káromkodni, de Lora mellett már megszoktam. :D
Hát igen. Oliver! Ő egy elég megosztó karakter lesz - legalábbis szerintem - de majd nemsokára úgy is jobban meg fogjátok ismerni őt is.
Sietünk!!;)
Ui.: Még egyszer hagy írjam le, hogy nagyoon örülök, hogy hallottam felőled és írtál komit. Sokat jelent!
Lora & Fanni
Pusszancs!♥
Hello mindenki!
VálaszTörlésÖrülök az újabb résznek, és bár most komiztam ez előbbi részhez, azért ide is nyomok gyorsan egy rövidke komit!;)
Nem rabolnám az időtöket (meg én is sietek) szóval csak annyi hogy természetesen nagyon tetszett és várom a folytatást!;)
Anonymus
Szíííja kedves Anonymus :)))
TörlésTudom, megkésve de azért válaszolok :DD Nagyon szépen köszönjük a komit wááá :), meg azt,hogy pár szóban is ösztönzöl minket arra, hogy folytassunk, sokat jelent♥
Áwwww nagyon köszönjük és pénteken új rész:D
Cup-cup♥
Fanni és Lora
Kedves Fanni és Lora!
VálaszTörlésSzerintem nem meglepő ha azt mondom, hogy ez a rész is fantasztikus lett!!! :D
Nem tudom miért, de most tudatosult bennem úgy teljesen hogy minden történet a sulinál ér véget (jó persze, eddig is tudtam, de valahogy most világosodtam meg teljesen :D) Nagy zseni vagyok, nem? :D
Meg ahogy olvastam ezt a részt, már közben sejtettem dogokat, pl. hogy Kenna Nixie szobatársa lesz valószínűleg (természetesen mielőtt még ahhoz a részhez értem volna :D)
Fúú és az a veszekedés... kíváncsi vagyok mi lehetett az a régi sérelem, ami ezt váltja ki a két lányból :D Remélem majd valamelyik részben eláruljátok ;)
Amúgy meg nagyon tetszik az a lángcsóvás hasonlat Kenna hajára :D
Áááá szóval nagyon tetszik az egész sztori :D
Siesseteek!
Szeretlek Titeket és a Történeteteket!!!
Adééél <3
Adéééél!! Tudom, mostanában egy lusta dög vagyok, nem hozok időben részeket, napokkal később válaszolok a komikra...áhh de mindent bepótolok becsszó :D
TörlésKössszikösszikösszi!!!
Öhh ott? Nem is...várj gondolkodom...hmm nem airáé nem,őt elvitték a sulitól, bibibibiiiii :DDD De igen nagyon jó vagy :D Adél te egy lángelme vagy, csakhogy ide is becsempésszem a láng szócskát ami annyira teccik neked :DD :)
Hát tudod, biztosan egy tipikus suli sztori a menő szőke picsa(nemaztermészetesendemégisaz) és a nagypofájú, kedvesnek tűnő lányka aki mindig beugat a picsának...hé! Terra lopja az alteregómat! Fúú! Biztos csak a szokásos, vagy mégse??! muahahhah
Áwww nagyon örülünk, hogy tetszik!! Wáááá
Pénteken új rész :DD
Mi is téged!! Én legalábbis imádlak, de fanni is biztosan így érez wááá♥
Cup-cup♥
Fanni és Lora♥♥♥